ÁTVÁLTOZÁS Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.

Solveig  "Meddig keresem még a téren a csonkig metszett akácfákat, a kocsmát, ahová betértem fröccsözni, a lebontott házat a sarkon, a szobrot a kertben, az elveszített kulcscsomómat, nagyi kendőjét a fotelben, a villanykapcsolót baloldalt, a tányért, mi déditől…

Gyermeki felfedezésem, hogy főleg arra leszek jó 10 év múlva is, mint 10 évvel ezelőtt: kiszínezni azt, amit mások lefestettek. De vajon komolyan gondolom?

Se szeri, se száma Se füle, se farka Kiközösített dáma, Csokornyakkendőben, téli ég alatt. Ez is csak egy festmény. Értelme is csak épp annyira nincs Mint az eddigieknek, s ezután jövőknek. Ne félj, meg úgysem értik!

Budap esta te Szeged"Azért van az egész, mer ki lát az emberekbe?""Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken. Nem fejlődött ki az agyad.""Üdvözöllek babám a sűrűjében!" 

Mi lenne, ha végre komolyan vennék valamit? Akkor talán nem rakna a Jóisten a szatyrába. Éppeg hat az óra és nem tudtam elkezdeni Arisztotelészt. de van helyette mondókám, (cím Hiperkarma nyomán: )Amondóka: Arisztotelész ’ossza’ az észt, nem komi, mari, inkeri…