Pa-dö-dö: Szabó János – John Tailor

Éjjel sokáig vártam őt,
Majdnem beletört a szárnyam.
Johnny ezúttal is, elkerülte az ágyam.

Szóltak nekem, hogy ne cicázzak,

Tailor bólogató János,
Szív és lélek benne, nem egyenesen arányos.

Hiába kérlel engem a nagymama
Vagy korhol angyalok hada,
Nekem John Tailor marad az igazi táltos!
Lehet, hogy jobb összetörni az álmokat,
Kisimítani a ráncokat,
De Nekem mindig ő marad a Jani, a János!

Eljátszogatok a gondolattal,
hogy repít minket a szárnyam,
Nem értem, miért övezik nővérkék az ágyam.

Várlak a csini ruhában,
A 26-os szobában,
Megőrültem Johnny, aludj ma nálam!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.