a franciabugyi minden tekintetben a legjobb...főleg a Te tekintetedben lenne jó persze...zöld szempárodban csillogó bugyogó

Mindenkinek megvan a maga patológia. Imádom, mikor feljegyzek valamit rövidítve és/vagy viccesen, majd nem értem, hogy mi lehetett az a röv.

Időnként meg kell dögleni. Ha valamit nem bírok, az a biztonságvesztés. Csak, hogy tudd, nekem az esték rosszabbak. Egyedül feküdni, álmodni. Ébredéskor meg előbb van az érzés...de még pár másodpercig nem tudom, hogy álmodtam-e vagy tényleg érzem....és az a rövid illúzió segít....Van, hogy nem mondhatod el, mert nem úgy érdekli, mint ahogy neked arra szükséged lenne....majd csak nem fogok mindig az ájulásig fennmaradni....zavarban vagyok....már  háromszor megszámoltam a gombjaim. Még mindig 15.

Silence of soul
Soul of Silence
silence of soul
filled my head

Can you feel it?
’like to taste it?
Would you pass it away?

Silence of soul
Soul of Silence

Silence of soul
made me bad

Have you ever tried something hard?

Have you ever hated yourself?

Have you ever lost your „Ones” ?

’like to taste it?
Would you cease it?

Would you pass it away that?
What?

The Soul Of Silence
The Soul Of Silence

The Soul Of Silence

Who makes me mad.

Ádámot Éva a paradicsomból kígyóval kigyógyította.
Azóta Ádám gyógyít. Kígyóval, évai paradicsomot.

Keserű méz íze zizzen,

Soha már ne feledd
ez a kéz mire készül.
Madárrebbenés csupán a hajnal,
suhogó szárnyak hirdetik jöttét,
s elenyész a sötét, csenevész hajnalbál.
Éltetik lépted,
éberség szava libben,
könnyezik már ez a lét,
  s mégis megleled mosolyod.

Madárrebbenés csupán a hajnal.
Suhogó szárnyak hirdetik jöttét,
s elenyész a sötét, indul a csenevész hajnalbál.
Éberség szava libben,
könnyezni kezdőthet a lét,
méz íze zizzen. Új nap.
Soha már ne feledd
ez a kéz mire készül:

Simogat, élteti lépted.
S újra megleled mosolyod.

Készítünk karácsonyi ajándékot a nagymamáknak, ha élnek. 5 oldalt kellene írnom Petőfi Sanyi úrfiról. Csókolom.

Hol van, hol nem lesz, tervezem, beállítom, egyenesbe hozom az Életem. Ugyan már! Majd jön a hó, kopogtat az ember, riaszt a telefonkészülék, ijeszt a doktorandusz vagy késik a kedves, amitől borul a minden. Annyit tehetek, hogy kedves blog, felviszem rád az értékeim így egyszerre, vagy legalábbis addig hiszem, hogy végig és egyszerre, amíg nem jön a hó a küszöbig, nem jó helyen kopogtat az ember, nem villog, de merül a telefonkészülék, a doki nem mászik ki a nárcisztikus levesből és időben szól a kedves, hogy mi van és mi nincs és addig is, míg látszólag legalább úgyahogy a rend a despota. Aki nem érti, járjon utána.

Pa-dö-dö: Szabó János – John Tailor

Éjjel sokáig vártam őt,
Majdnem beletört a szárnyam.
Johnny ezúttal is, elkerülte az ágyam.

Szóltak nekem, hogy ne cicázzak,

Tailor bólogató János,
Szív és lélek benne, nem egyenesen arányos.

Hiába kérlel engem a nagymama
Vagy korhol angyalok hada,
Nekem John Tailor marad az igazi táltos!
Lehet, hogy jobb összetörni az álmokat,
Kisimítani a ráncokat,
De Nekem mindig ő marad a Jani, a János!

Eljátszogatok a gondolattal,
hogy repít minket a szárnyam,
Nem értem, miért övezik nővérkék az ágyam.

Várlak a csini ruhában,
A 26-os szobában,
Megőrültem Johnny, aludj ma nálam!

Annyira jellemző vagyok! :
Nincsenek rések....csak merevedések..
változott az aurám, mert kivették a mandulám...
és talán egyszer Te is elolvasod.

hugytócsába? hagyd a 'csába.....csábíts inkább csacska makacs macskalányokat csicsás picsarázásra (*)

félve írom, hogy félbehajtottam a feleim szümének jobbik felét

jegyzeteim mindig - ide persze az "örökkévalóságnak":

A virtuális mondatokat kitöröljük, átfogalmazzuk, éppen ezért sokkal rosszabb, ha valaki vírásban (virtuális írás) bunkó és/ káromkodik és/ kimondja a tiltott HE szót.

Azt hallottam, hogy a netre feltöltött képek igazából sohasem törlődnek. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy az elcseszett mondatok sem. Megmarad a nyoma a gondolatainknak. A vírás bűn. BŰN. Múú

kocnya= kockás szoknya

- méret. méret? (testrészfogással)
- mondoá neki méret nüm eneik...
- áhá. zizis vagy?
- is-is. ziz is meg nem is.

Töltsd ki magadban a teret
és holnap ne vegyél jegyet
a metrora meg villamosra.
Mosolyogni vezényszóra a pirospozsgás hintalóra...
Mosolyogni vezényszóra? Minek? Kinek? Minek?

Vegyetek értem, vagy nekem levegőt.

Próbálgatom szárnyaimat...
lassan ledöntöm korlátaim...
elbocsátom árnyaimat...
nem érdekelnek határaim...

Rohanj a képzelt jó felé,
ha neked ez az Élet.
Én inkább sétálok,
s magamban... beszélek!

Sosem akartam élni hiába, mégsem vagyok való.
Ebbe a világba.

Ne zárjatok számok börtönébe! Nem erre születtem!
Bűn és 'tetés nem arányos, óriást nem követtem!
Mármint el, érted na.
(Kicsi volt a party. Ott volt persze Éva, Alma. Táncoltunk. Csak ennyi.)

S lúd mendegélt az O elágazás S oldalán

Exponenciális egyenletek
csalódtam...
gyűlöllek....
most lehull...
szürke-poros terhetek
 

adatfeldolgozás folyt. köv.

Rajzfilmet gyártunk, boldogság!
 

"Láttad ezt?! Ez olyan volt, mintha hozzám ért volna!" /Tyupido/

ÁTVÁLTOZÁS

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Solveig

"Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled."

Gyermeki felfedezésem, hogy főleg arra leszek jó 10 év múlva is, mint 10 évvel ezelőtt: kiszínezni azt, amit mások lefestettek. De vajon komolyan gondolom?

Se szeri, se száma

Se füle, se farka

Kiközösített dáma,

Csokornyakkendőben, téli ég alatt.

Ez is csak egy festmény.

Értelme is csak épp annyira nincs

Mint az eddigieknek, s ezután jövőknek.

Ne félj, meg úgysem értik!

Budap est

a te Szeged

"Azért van az egész, mer ki lát az emberekbe?"

"Az a te bajod, hogy sokat voltál vidéken. Nem fejlődött ki az agyad."

"Üdvözöllek babám a sűrűjében!"

Mi lenne, ha végre komolyan vennék valamit? Akkor talán nem rakna a Jóisten a szatyrába. Éppeg hat az óra és nem tudtam elkezdeni Arisztotelészt.

de van helyette mondókám,

(cím Hiperkarma nyomán: )Amondóka:

Arisztotelész ’ossza’ az észt, nem komi, mari, inkeri vagy észt,
előcsalogatom a jóöreg zenészt és megnézek pár Kispálvideót.

Kultúrfunky kritikus tömeg, ontja a jót, fossa* a szót, pedig őtet is az unalom öli meg,
és belelóg, és belelóg, banális, anális monológ, dialóg? Most ugyanúgy, csak belelóg, bilibe kis keze épp belelóg. 

*megjegyzés arról, hogy milyen jó, ha nem olvassa senki a blogodat: leírhatod ezt a szót is, nőiességed "megszeplősítése" nélkül

a mai utolsó József Attila:

Óh szív! Nyugodj!

Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak holló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1928 vége

Mi legyek? Legyek ura?

EGEK! MI AZ OLASZ KOKÁRDÁT HORDJUK? BELÜLRŐL KELL OLVASNI ÉS ÍGY KÍVÜLRE KERÜL A ZÖLD?
20 ÉV UTÁN TUDJA MEG AZ EMBER?
HÁT HOL ÉLEK ÉN?
 

"Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek."

"A szívem hoztam el. Csinálj vele
Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni
És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi,
Csak a karom, mert nem öleltelek."

"Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves."

"...ki fogná föl szivével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem."

Pihen a test a testen,
Szól a rádió.
Valami mást kerestem,
De most már így a jó.
Valaki nekem is kéne,
Aki majd megtanít,
Aki majd elront engem,
Vagy végleg megjavít.

Taníts meg engem ölni,
Megölni a vágyakat,
Kötözz le újra engem,
Vagy vágd le a szárnyamat,
Temess el engem élve,
Vedd el, ha neked kell,
Mutasd meg, hogy kell élni,
És ölni a szerelemmel!

almafa voltam és tudom
voltunk még így egy páran
szedtem egy almát magamról
aztán csak álltam
mint akinek hazudtak
és még csak nem is szólhat mert hát
az almafák nem tudnak
emiatt vannak az almák

mindegy hogy almát körtét
csak érezni hagyom hagyom
mindegy hogy mit mondasz de azt
mondd nagyon nagyon nagyon nagyon

emiatt mondtam már rég
és emiatt hiszem nagyon
hogy valamit érezni tudnék
ha egyszer mégis hagyom
ha te is fa volnál
és a te kerted meg az én kertem
egy helyrajzi szám lenne és
ott állnánk csak mi ketten

az éjjel almafa voltam
és inkább csak egyedül álltam
nem tudtam róla hogy
voltunk még így egy páran
és rám nézett néhány
néhány alma
hogy megérett már úgyhogy
lepottyanna

Az éjjel almafa voltam.
A ritka félhomályban
szedtem egy almát magamról,
aztán merengve álltam,
mint akinek hazudtak, és
még csak nem is szólhat, mert hát,
az almafák nem tudnak
- emiatt vannak az almák.
És emiatt mondtam már rég,
hogy emiatt hiszem nagyon,
hogy valamit érezni tudnék,
ha egyszer mégis hagyom.

Ha valaki így is megsejt,
mondjuk, mert szelíden nézek,
megmosom az almákat, hogy
tiszta legyen, amit érzek.
Akkor majd kiderül,
hogy hármunk közül ki felel: élek...
Az almafa-én, az alma,
vagy ami nektek kifele lélek,
belül meg vélt világ, bár
sokat használt, halk szavakkal,
mint akárki közületek,
tegezõdik a csillagokkal.

S.O.S

Silence of soul
Soul of Silence
silence of soul
filled my head

Can you feel it?
’like to taste it?
Would you pass it away?

Silence of soul
Soul of Silence
Silence of soul
made me bad

Have you ever tried something hard?

Have you ever hated yourself?

Have you ever lost your „Ones” ?

’like to taste it?
Would you cease it?
Would you pass it away?

The Soul Of Silence
The Soul Of Silence
The Soul Of Silence
makes me mad.

Enjoy the joy-ride
it answers all your questions
to be or not to be a bride
is out of auto-suggestions....

megtaláltam a hajósi orgia maradványait:
 

Sajnálom, de nem lett attól sem boldogabb,
hogy kék cipőt álmodtam rá és ezüst szárnyakat.
Hitte is meg nem is, hogy változtathatunk
azon, hogy mindnyájan egyedül vagyunk.

3,9,21